Mi a címe az elsõ megjelent könyvednek, melynek a születéstörténetét nekünk szeretnéd nekünk elmesélni?
Gomboszi
Itt arról írj, hogy mi inspirált a könyved írására, mennyi ideig írtad, kinek mutattad meg először a könyved…. írj az érzéseidről, a kételyeidről, a könyv születés nehézségeiről, írj arról, ahogy először merted leírni, hogy író vagy….
Az egész úgy kezdődött… Az akkor még kicsi fiam nem szerette, ha könyvből meséltem neki, ezért minden este kitaláltam az esti meséket. Aztán a következő szülinapomra ajándékba egy Író születik tanfolyamot kaptam.
Gondoltam elmegyek rá, miért ne? A 3 nap alatt rájöttem, hogy tudok írni. És nem is akárhogyan. Fantasztikus élmény volt, ahogy a szösszenetek kikerültek a papírra. Pár nap múlva aztán jött egy szó és abban a pillanatban megszületett a fejemben a meseregény egész története. Ilyen szerencsés vagyok, hogy ha jön egy kép, hang, illat, bármi, ami inspirál, az egész mű összeáll a fejemben, csak le kell írnom. (Na ez az, ami kicsit döcögősen megy.)
Ez a szó pedig a meseregényem címe is lett. Gomboszi.
Ezzel illetett egy gombász barátom, mert akkor is találtam gombát, amikor más nem. Mivel kisiskolásoknak íródott, három fontos cél lebegett a szemem előtt. Legyen mondanivalója a korosztálynak. Legyen kedvük elolvasni azoknak az elsősöknek is, akik épp tanulnak olvasni, ezért nagy betűméretet választottam. Illetve, hogy tevékenyen részt is tudjanak venni a mesekönyvükben, ezért lett színezős. Leültem és kevesebb, mint 2 hét alatt megszületett a könyv. Pontosabban ennyi napot töltöttem írással, a 3 hónap alatt.
Gomboszi írása közben nagyon zavart, hogy mint dolgozó anya, nem tudtam minden időmet az írásra fordítani. Azóta rájöttem, egyszerűbb, ha elfogadom és előnyöm is származhat belőle, ami jótékony hatással bír az írásra. Arról nem is beszélve, hogy észrevettem, bármikor tudom folytatni ott, ahol elkezdtem, még akkor is, ha mondjuk csak fél órát tudok vele foglalkozni. Nem volt megakadás, „jajmitisakartamírni” érzésem. Az első fejezet megírása után olyan történt, ami bizony megmelengette a szívemet. Az akkor már 7 éves fiam vállalkozott rá, hogy apával együtt első legyen, aki meghallgatja, amit írok. Így történt, hogy az én mesekönyvem volt az első, amit hajlandó volt végighallgatni.
Miközben felolvastam a már megírt részeket, lopva figyeltem őt. Elvarázsolta. Férjem és ő sok értékes tanácsot adtak, amikkel több, jobb lett a mese. Ennél jóval több időt vett igénybe az illusztrálása, amit a mai fejemmel már grafikusra bíznék. De akkor, ott mindent én szerettem volna benne elkészíteni, ami így is történt. A saját kezem munkája a borító, a rajzok, a szöveg. Már csak lektoráltatni és kinyomtatni kellett. Akkor írói tevékenységem két legfontosabb és legjobb választását hoztam meg. A lektorálást Zilaji Krisztinára, a szerkesztői és nyomdai munkákat Szabó Katira bíztam. Nagyon jó és gyümölcsöző volt a közös munka, így a másik két könyvemhez (Akkordok, Az elvarázsolt tölgymadár) is őket kértem fel. Kriszta nagyon türelmes volt velem, ugyanis sok olyan szót találtam ki, ami teljesen új volt, így a kérdőjeleit, mindig meg kellett magyaráznom. Végül elfogadta, hogy ezektől a saját „gyermekeimtől” nem vagyok hajlandó megválni.
Számomra ez az egyik legnagyobb értéke a meseményemnek. Sokan kérdezték, hogy jutnak eszembe ilyen szavak. Bevallom, fogalmam sincs, de azt tudom, hogy ha már megjelentek bennem, akkor gondolkodás nélkül leírtam őket. Így született Gomboszi, Hamvaska, Szarvancs, Boszigáncs, Platánusz, Szuláka, Haragomba és a többiek is.
Kati pedig segítőkészségével, precizitásával csodálatos formába öntötte a könyvemet. Végül ott álltam a szobában, egy hatalmas adag könyv előtt, amin mind az én nevem díszelgett. Egyet kibontottam. Végigpörgettem a lapjait és alaposat szippantottam a friss könyv illatából. Ez máig is megmaradt bennem.
Megszagolom a könyveket. Az első, ami abban a pillanatban az eszembe jutott, hogy valami olyat tettem le az asztalra, amitől halhatatlanná váltam az utókor számára. Nagy szavak ezek, de így van. Mindettől függetlenül számomra maga az írás volt az, mi elvarázsolt, kiszakított a mindennapokból, egy saját világba repített. Minden mást, amit szükségszerű volt a könyvvel kapcsolatban meglépnem (önmagam menedzselése, könyvbemutatók szervezése, egyebek) inkább nyögvenyelős volt.
Viszont elmondhatom, hogy Gomboszi sok gyermek, szülő, nagyszülő és pedagógus szívét elvarázsolta. Volt „kötelező” olvasmány, óvodai ajándék a ballagó gyerekeknek, inspiráció illusztráláshoz és még ki tudja mi minden. És hogy miért? Erre a választ Hegyesi-Kovács Katalin meseíró, az Író születik tanfolyami oktatóm kedves szavai foglalják össze a legjobban: „Fedor Ica világa mindig elvarázsol és magával ragad. Egyszerű szavai friss forrásként csobognak, miközben átjárja őket a kristálytiszta bölcsesség. Gomboszi története mindannyiunk története: egy olyan utazás, ahol – néha félve, néha elbizonytalanodva, néha fájdalommal, de mégis konok következetességgel – fedezzük fel a saját értékeinket és helyünket a világban. A zseniális az, hogy mindezt a gyerekek számára is érthetően és cseppet sem didaktikusan tudja átadni az írónő. A gombákkal pedig vigyázni kell: minden információ, amit a történetben találunk róluk, szóról szóra igaz!”
Fedor Ica köszönöm, hogy megosztottad velünk a könyved születéstörténetét!
KATTINTS IDE, ismerd meg jobban a szerzőt, rendeld meg a könyvét, ezzel is támogatva őt a szerzői útján.
