Mi a címe az elsõ megjelent könyvednek, melynek a születéstörténetét nekünk szeretnéd nekünk elmesélni?
A mesékkel fertőzött ember
Itt arról írj, hogy mi inspirált a könyved írására, mennyi ideig írtad, kinek mutattad meg először a könyved…. írj az érzéseidről, a kételyeidről, a könyv születés nehézségeiről, írj arról, ahogy először merted leírni, hogy író vagy….
Sziasztok, Fibi György Patrik vagyok, január óta immáron #újdonsültelsőkönyvesíró. Hadd meséljek nektek, lehetőleg röviden első regényemről, mely a kissé disszonáns: „A mesékkel fertőzött ember” címet viseli.
Ez egy fantasy regény, antologikus szerkezetben, vagyis a főhős különböző kalandjait beszéli el egy 3 éven át tartó utazás során. A főszereplő egyébként egy szorongó és közléskényszeres, vándor mesemondó. Maga a „hős” alakja már 14 éves koromban megvolt, amikor csalódottan tértem haza a moziból A Gyűrűk Ura: A Gyűrű szövetsége megtekintése után. Csalódottságom oka az volt, hogy még néztem volna a filmet 9-10 órán át, de a trilógiának csupán az első kötetét filmesítették akkor meg. Idősebb testvéreim gyakran felhozták, milyen vicces, hogy emiatt fiú létemre sírva mentem haza, de az őrjítő hiányérzetemmel kezdeni akartam valamit: írni kezdtem.
Ugranék az időben 10-12 évet, amikor is egy születési rendellenesség kiújulása alkalmatlanná tett akkori munkám végzésére, így hamarosan állandó munka nélkül maradtam és albérletem is elúszott. Idejét láttam megvalósítani egy szokatlan elképzelésemnek, kiszállva az álláskeresés, önéletrajzok, végzettségek és semmibe vezető állásinterjúk világából, kézművességből akartam élni és kecskéket tartani. Egyetlen hátizsáknyi holmival és a kutyámmal vágtam neki a vidéki létnek és másfél éven át kalandoztam az ország körül, számos lakhelyet, munkát kipróbálva, de a betegségem tünetei megint jelentkeztek, újra elvesztettem mindent, amit addig felépítettem, megromlott a párkapcsolatom is. Az első regényem pedig csak nem akart elkészülni. Pedig annyi, de annyi minden feszített, annyi történet volt a fejemben, kimondatlanul, összezsúfolva, fogságban. Így érezhetik magukat a nagyra nőtt halak, akiknek túl kicsi akvárium jutott. Éjjeliőrként tengődtem, egyre kevesebb pénzzel, egyre inkább agyalva, mihez kezdjek magammal. Az akkori munkahelyem régi számláira kezdtem unalmamban szavakat vésni egy éjszaka és az a rendhagyó ötletem támadt: miért is ne írhatnék arról, milyen is keresni a helyem a világban, amit olykor annyira idegennek érzek, mintha máshonnan csöppentem volna ide, miért is ne írhatnék a közléskényszerről, melynek csillapításához néha nem érzem, hogy elég tehetségem, vagy akaraterőm van?
A cím: „A mesékkel fertőzött ember” így született meg. Már többen mondták, jogosan: a fertőzés és a mesék nem szerencsések egy mondatban, de egyszerűen nem találtam, aztán már keresni sem akartam jobb kifejezést arra, hogyan éreztem magam, annyi félkész regénnyel, annyi regényötlettel, mégis, tétlenül, megrekedve. Ehhez képest újabb 7 év kellett, mire felnőttem a feladathoz, hogy vicces, izgalmas, olykor drámai történeteken át ábrázoljam az útkeresést, a barátkozás nehézségeit egy szorongó ember szemén át, a koponyát feszítő mesék áradatát, melyek már-már öntudattal rendelkező lényekként mondatják ki magukat a „gazdatesttel”, azaz a mesélővel. Még annyi műhelytitkot tán elárulhatok, főszereplőm folyton úgy érzi, valami követi, üldözi, valami bármikor felboríthatja pillanatnyi nyugalmát és megint mennie kell, menekülni, új életet kezdeni. Ez (és erre én is már később, a könyv megírása után döbbentem rá) nem más, mint a lappangó betegségem, ami olykor kiújulhat (de nyugi, nem súlyos dologról van szó, inkább csak kellemetlenség).
És még annyi: a könyv főhőse NEM én vagyok. De nagyon megszerettem írás közben, mert úgy érzem, jól kijönnénk egymással. Sok bennünk a közös.
Fibi György Patrik köszönöm, hogy megosztottad velünk a könyved születéstörténetét!
KATTINTS IDE, ismerd meg jobban a szerzőt, rendeld meg a könyvét, ezzel is támogatva őt a szerzői útján.
