Gyuri bá is megpróbált eltántorítani, de nem sikerült…

Ajánld az oldalamat másoknak is. Kattints a megosztás gombra.
Share

Tanszékvezetőm sokszor az eszembe jut, amikor azt mondta, hogy nála nincs olyan ember, aki elsőre átmegy a vizsgán. Őszinte ember volt, tényleg senkit sem engedett át.

Szakközépben Gyuri bá próbálta megértetni velünk, hogy a szakmai tudás igenis fontos. Azt hittük, hogy viccel, amikor az első szakmai gyakorlati órán a szekrénybeosztásból egyenként mindenkit lefeleltetett. Friss húsok voltunk még, azt hittük, hogy értjük a tréfát.

Nem jött össze. Aznap mindenki gazdagodott egy tapasztalattal és én is életem első egyes osztályzatával. Kimondottan égő volt. Dühömben még aznap bemagoltam elölről-hátra, fentről-lefele. Nem akartam mégegyszer átélni azt az érzést.

Aztán jött az éles munkahely, rendszerváltás időszaka, mindenkinek a helyzete bizonytalan volt. Nekem szerencsém volt, még ebben a helyzetben is voltak segítőim, akik folyamatosan tanítottak, útmutatást adtak.

Párom tanácsát is kikértem, ő vajon hogy állna az új munkahelyhez. Rövid instrukciókat adott. Legyél jó, tudd meg a szakmádról amit lehet, legyél precíz és akkor nem fognak belekötni a munkádba.

Olyannyira igyekeztem a tanácsát megfogadni, hogy egy idő után rám ragadt: mindig a Tied az utolsó szó. Igen, igyekeztem…

Régóta szerettem volna Látogatóimmal megosztani ezeket a gondolatokat. Így lesz kerek a történet.

Kinek így, kinek úgy…

Fordulj hozzám bizalommal!

 

 

 

 

 

<